A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 14-ére esett. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
A böjtöt tartó ember külső jellemzői közé tartozott már az Ószövetségben is a bűnbánó öltözék és a hamunak a fejre történő szórása. A korai Egyházban a nyilvános bűnbánatot tartók mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában jelentek meg a templom előtt. A püspök bevezette őket a templomba, majd miután elmondták a bűnbánati zsoltárokat, a püspök a fejükre tette a kezét és hamut szórt rájuk. Ezután kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, kiutasította őket a templomból, ahova nagyböjtben többé nem mehettek be, csak az ajtóban állhattak meg. A bűnbánók a nagyböjt ideje alatt vezekeltek, hogy aztán nagycsütörtökön feloldozást nyerjenek.
Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval. A 10. századtól már külön megáldották a hamut, amit az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből nyertek.
A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazkodás szertartása általánossá lett. Mind a mai napig hamvazószerdán a Katolikus Egyházban a pap hamuval keresztet rajzol a hívők homlokára, emlékeztetve őket mulandóságukra, miközben ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”
A böjt nem fogyókúra, célja a húsvétra való felkészülés. Azért böjtölünk, hogy elérkezzen hozzánk az ünnep lényege és mi is valóban megérkezzünk az ünnepre. Ehhez szükséges egy olyan időszak, amelyben összpontosítjuk a figyelmünket, vagy elengedünk dolgokat, hogy azután jobban tudjunk örülni nekik. A nagyböjtben arra kapunk felszólítást, hogy tudatosan éljünk Isten jelenlétében és használjuk fel helyesen az ajándékait, vagy pedig éppen arra, hogy ne essünk túlzásokba a világ javainak használatában.
